Termelésirányítás

Néhány gondolat, személyes tapasztalat alapján

- Termelésirányítás

- Művezetés

- Kapacitás tervezés, nyomonkövetés

- Ütemterv készítés

- Több párhuzamosan folyó projektek prioritás szerinti gyártás ütemezése

- Hatékonyság növelése

- Selejt csökkentés

- Gazdaságosság

- Motiválás: Alkalmazottak motivációja

Irányítási problémák

Nem arra van szükség, hogy a vezető mindent elintézzen, hanem arra, hogy minden el legyen intézve! Nem mozgatni kell a dolgokat, hanem mozgásba tartani.

Felsővezetők, középvezetők, brigádvezetők, utasítást végrehajtók.

Termelés irányítás

Egy kis kitérő. Vezetőt ki lehet nevezni bizonyos szempontok figyelembevételével, vagy bizalmi alapon. Legtöbb esetben pedig kinevelik, „kinől” a többiek közül. Alapvetően vezetői alkatnak kell lennie, nagyon nehéz felismerni ezeket a vezetői jeleket. Ne tévesszen meg a szakmai tudása, azért, mert sokat tud, még nem biztos, hogy jól irányít. Ezzel a kérdéssel nagyon sok könyv, tréning foglalkozik. 

Egy cég növekedése szinte törvényszerűen magával hozza azt az állapotot, amikor a cégvezetőt elborítja a rengeteg feladat, napi 12-14 órát dolgozik, és mégsem érzi elég hatékonynak magát. Fáradt, túlterhelt és nincs kinek továbbadni a feladatokat. A saját dolgai mellett még a munkatársak problémáival is neki kell foglalkoznia. Miután a többiek hazamennek, ő még bent marad, hogy kezelje azokat az aktuális ügyeket, amik nem tűrnek halasztást.

Ideig óráig nyilván fenntartható ez az állapot, de aztán az ember rájön arra, hogy két dolgot csinálhat:

• vagy visszafejleszti a cégét, hogy ismét “kezelhető nagyságrendűvé” váljon számára,
• vagy kialakítja maga alatt a következő vezetői szintet (továbbiak: erőforrás menüpontnál)

(olvass tovább: prominentszeged.hu)

Művezetés

Munka kiadása többféleképpen történhet:

Szóban.

Kisvállaltoknál, néhány személy irányításánál, nem túl bonyolult műveleteknél szokták alkalmazni. Illetve nagyobb vállalatoknál, azok a vezetők, akik kisvállalttól kerültek vezetői pozícióba. Vagy kisvállalat fejlődése során a kisvállalati szokásokat nem fejlesztették, így ugyanolyan „gyermekbetegségekkel” küzdenek tovább is. Vállalat fejlődése folyamán időnként fel kell ismerni azt a pontot, amikor fejlesztésre, bővítésre van szükség, ahhoz, hogy a hatékonyság és fejlődés tartható legyen.

A szóban kiadott utasítások hátránya: Nem túl hatékony, sok a félreértés! „Én nem ezt mondtam!” „Ezt félreértettük! Nehéz előre tervezni.

A vezető három hibát követhet el.

1. nem magyarázta el rendesen, hogy mit kel tenni
2. nem győződött meg róla, hogy megértették-e
3. nem ellenőrizte

Van egy negyedik is, de ez ritkán fordul elő: Nem a megfelelő embernek adta ki a feladatot, ez kiderül már a második, vagy harmadik pontnál.

Elszámoltatás:

A gyakorlatban az elszámolás miatt szokták használni a szóbeli feladat kiadásánál, hogy a dolgozónak a nap végén tételesen le kell írnia egy előre elkészített formanyomtatványra, hogy aznap mit csinált és mennyi időt fordított rá. Ez alapján lehet később utókalkulációt készíteni. Ez a fajta munkamódszer nem túl hatékony!

Ebben is rengeteg hiba szokott lenni.

Sokszor előfordul, hogy a feladat kiosztója sem emlékszik pontosan, hogy kinek mit mondott és mikor, ráadásul a feladat elvégzéséhez szükséges időt se tudja mindig pontosan megbecsülni. Így van, aki megszakad, van, aki egész nap csak a lábát lógatja. Ha ezt el akarja kerülni, állandóan a munkavégzők közelében kell lennie, folyamatosan ellenőrizni, átszervezni a munkavégzést.

Lényegesen javul a helyzet, ha a műszaki dokumentációnál leírt technológiai utasításban normaidő is szerepel.

Ha kiadjuk a munkát egy dolgozónak és nem közöljük vele, hogy mennyi időt fordíthat rá, akkor valószínűleg kényelmes módon fogja végrehajtani, főleg, ha órabérben foglalkoztatjuk. Ennek az esetnek a hátránya, hogy a bérköltségeket nem lehet kordában tartani, és a határidő sem tartható. Az elvállalt munkákat általában árajánlat és szerződés kötéshez kötjük. Nem mellékes, hogy a szerződött összegen belül tudunk-e maradni, vagy sem.

Sok vállalkozás „elvérzik” ezen, és nem csak kisvállalkozások.

A fenti problémák megelőzéseként:

Alakítsunk ki a cégnél egy műszaki részleget. Az ott dolgozók a tervezők, műszaki rajzolók, technológusok, technikusok, programozók. 

Ők a cégnél a műszaki szempontból az „okos emberek”.

Kis vállalkozásoknál a tervező mellett elég egy műszaki előkészítő, aki a tervezőtől kapott rajzok alapján készíti a beszerzési listát és átadja a beszerzésnek, kiadja a dokumentumokat a gyártásba.

A fejlődés során, már nem képes ellátni a rengeteg feladatot, ekkor kell bővítés lehetőségét elővenni, a műszaki előkészítő munkáját átveszik a technikusok, technológusok.

A „műszaki előkészítő” munkakör fogalmát több cégnél többféle módon értelmezik.

Van, ahol a műszaki előkészítő árajánlatokat készít, vevővel tárgyal – egyeztet stb.

Tisztázni kell, hogy a folyamatban kinek, mi a pontos feladata, az hogy ezt hogyan hívjuk, az más dolog. 

A műszaki előkészítés, a műszaki részleg munkájának az összessége.

Mielőtt kiadnánk a munkát, a műszaki részlegnek össze kell állítani egy műszaki dokumentációt a termelés részére. Ebben ki kell dolgozni a pontos rajzokat, darabjegyzéket, technológiát, műveleti leírást, műveleti sorrendet, normaidőt, a gyártásba résztvevő erőforrásokat, vonalas ütemtervet, kooperáció szükségletet.

Amikor ez kész, át kell adni a termelésvezetőnek, aki megfelelő ütemezés szerint elindítja a beszerzést, leosztja a művezetőknek. A beszerzést konkrétan nem a termelésvezetőnek kell bonyolítani! Ő csak azt határozza meg, hogy a kiadott ütemtervben szereplő gyártmányok készítéséhez mikorra kell, hogy itt legyenek az anyagok! (Ideális esetben ezt a beszerzési tervet is a műszaki részleg végzi és gant formában adja át a termelésnek és ebben az esetben a termelés csak  végrehajtó.) Ez a cég fejlődési fokától függ.

El kell különíteni az operatív és a fizikai bonyolító munkát. (diszpécser)

Pl. Amikor fel kell állni az asztaltól, mert beérkezik, egy anyag, meg kell keresni valamit, ki kell menni a raktárba, ki kell vinni a műhelybe a rajzot, meg kell keresni valakit, el kell intézni valamit, meg kell nézni egy gépet, azt ne az végezze, akinek az a feladata, hogy gondolkodjon! Erre való a diszpécser.

Erőforrás

Bővítés, „toborzás”.

Kapacitás felmérés után, megállapítható, hogy szükség van bővítésre.

Annak a területnek a feladata, ahol felmerült a bővítés szükségességére.

Sokan úgy gondolják, hogy ez majd a főnökök, cégvezetés dolga. Előfordul sajnos gyakran, hogy felvesznek valakit, odateszik a fejlesztendő területre, az ott dolgozók pedig kitúrják, ellenségesen fogadják, mert féltik a pozíciójukat, vagy irigyek, vagy egyszerűen csak a fontosságukat akarják hangsúlyozni.

Előfordul, hogy a frissen felvett dolgozó okosabb, ügyesebb, mint az adott részlegben dolgozók, ezért is alakulhat ki konfliktus helyzet.

Mindez a probléma halmaz megelőzhető, ha a felsőbb vezetés időben tesz intézkedéseket.

Pl. olyan munkahelyi légkört teremt, amivel az ott dolgozók nem féltik a pozíciójukat, nem tekintik konkurenciának az újonan érkezőket.

Tudatosítani kell, hogy a bővítéssel az ő munkájuk fog leegyszerűsödni, teher mentesülni.

Hasonló a helyzet, ha valaki nyugdíjba készül, vagy otthagyja a céget.

A „fejvadászatnak” folyamatosnak kell lenni, mivel a munkaerőpiac kínálata nagyon vegyes.

Általában a meghirdetett állásra nagyon ritka, ha a megfelelő ember jelentkezik. A szakmai önéletrajzából és beszélgetésből nagyjából be lehet lőni, hogy tudjuk-e használni az illetőt, de az, hogy beválik-e majd csak később derül ki. Ezért van a próbaidő.

Ha találunk valakit először meg kell vizsgálni a képességét szaktudását, az adott feladatra való alkalmasságát. Ezután lehet kinevelni a megfelelő pozícióra.

Ez nem mindig szokott sikerülni, de ha mégsem, még lehet, hogy valamely más területen jobban ki tudjuk használni a tudását, ami attól is függ, hogy hol érzi magát a legjobban.